1.Évad 4.Fejezet Köszönetképpen

Hi directioners! Azt mondtam, hogy pénteken jön az új rész, de már így is késtem, szóval megkapjátok most.
Puszii :*
Komikat várom ;)

Köszönetképpen 

Harry szemszöge:

Amíg Liam és az orvos bent voltak Aletta-nál addig én lementem a konyhába és felhívtam anyát.

- Szia.

- Szia anya. 

- Valami baj van, hogy ilyen későn hívsz? Nem tudod mi van Aletta-val, még mindig nem jött haza?! ~Hangját hallható volt az aggódás.

- Pont miatta hívlak. Nálunk van.

- Nálatok? Mit keres nálatok?

- Nyugodj meg anya.

- Kisfiam. Ne játssz az idegeimmel.

- Megtámadták az utcán. Mi a srácokkal pont arra mentünk kocsival, mikor megláttuk.

- Úristen. Megtámadták? De hát kik? Mi baja?

- 2 srác. De nyugi, az orvos már vizsgálja, Liam is bent van.

- Nem sokára ott vagyok. ~Ezzel bontotta is a vonalat. Vissza mentem a folyosóra ahol a többiek várakoztak.

- Na? ~Pillantott rám Eleanor.

- Teljesen kiakadt. Nem sokára itt lesz.

- Szegény.

- Mondtak már valamit?

- Liam azt mondta, hogy ne türelmetlenkedjünk, mert így nem tudnak haladni.

- Bemegyek. ~Indultam meg az ajtó felé.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. ~Pillantott fel rám Louis.

- Nem érdekel. ~Kinyitottam az ajtót és belépve rajta határozottan, mégis csendesen becsuktam magam után.

- Harry. Mit keresel itt? Megmondtam, hogy kint várakozzatok. ~Sétált elém Liam és suttogva mérgelődött.

- Nem fogok kint várakozni, amíg nem tudom, hogy mi van vele.

- Most vizsgáljuk.

- Tudtok már valamit?

- Az orvos azt mondta, hogy a legjobb az lenne ha kórházba vinnénk, de mivel mondtam, hogy kizárt, ezért mindent megpróbál megtenni, de persze ez úgy sikerül, ha nem zaklatnátok percenként.

- Nem zaklatom, hagyom, hogy csinálja a dolgát.

- Eddig azt állapította meg, hogy valószínűleg belerúgtak a hasába, ami elég komoly. A bordája megrepedt, a külső sérüléseit én elláttam, most jelenleg azt próbáljuk megvizsgálni, hogy belső vérzései vannak-e, de így, hogy nincs eszméleténél nehezebb dolgunk van.

- Liam.

- Tudom Harry. Tudom, hogy számodra ő szent és sérthetetlen, mindent megteszünk ami tőlünk telik. De most hagyj dolgozni. ~Ütögette meg a vállam és vissza ment az orvoshoz, leült Aletta mellé az ágyra, én pedig sóhajtva kisétáltam a szobából.

- Na? ~Érdeklődött Eleanor.

- Liam ellátta a külső sérüléseit, most pedig azt vizsgálják, hogy vannak-e belső vérzései. A bordája megrepedt, a hasába valószínű, hogy belerúgtak.

- Úristen! Szegény. ~Rázta a fejét sajnálkozva Eleanor.

- Ezt nem ússzák meg. Esküszöm, hogy megtalálom őket. ~Szorítottam ökölbe kezeimet.

- Harry. Louis-t nem rég hívta Ashton, hogy megtalálták a három srácot. Elég rendesen elintézték őket.

- Ha bármi komoly baja lesz Aletta-nak, a két kezemmel nyírom ki őket.

Aletta szemszöge:

A fejem iszonyúan lüktetett, fájt minden porcikám. Megpróbáltam megfordulni, de fájdalmamban felnyögtem.

- Héé, ne mozogj. ~Nyomott vissza két kéz.

Lassan kinyitottam szemeimet, egy barna hajú, jóképű srác ült mellettem.

- Liam vagyok. Mi hoztunk téged ide, emlékszel mi történt?

- Igen. ~Hangom alig volt hallható.

- Próbálj meg nem mozogni, addig amíg a vizsgálatok tartanak, rendben?

- Hol vagyok?

- Nálunk. Felhívtuk a szüleidet, nem sokára itt lesznek.

- Harry. Hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy Harry.

- Ha végeztünk akkor szólok neki.

- Tudtam, hogy ismerős a hangja.

- Figyelj Aletta. A lehető legpontosabb válaszokat add meg nekünk, rendben? A hasadban érzel fájdalmat?

- Mindenem fáj.

- De valami szúró érzés?

- Mindenem szúr és lüktet.

- Koncentrálj. Ez nagyon fontos.

- Nem tudom. 

Harry szemszöge:

- Már egy ideje bent vannak, szóval szerintem most már nem sokára végeznek. ~Meséltem el anyának és Gemmának a történéseket, és Aletta állapotát.

- Istenem. Szegénykém. ~Tette szája elé kezét anya, és halkan sírdogált.

- Nyugodj meg Anne. Nem lesz semmi baj. ~Ölelte át Eleanor. A szobának az ajtaja, ahol Aletta-t ápolták kinyílt és Liam lépett ki rajta, mögötte az orvossal.

- Doktor úr! Minden rendben? ~Kérdeztem idegesen.

- Mindent megtettünk amit lehetett, úgy tűnik, hogy nincsenek belső vérzései, de nem tudom 100%-ig biztosra állítani. Kötelességem elmondani, hogy a legjobb az lenne, ha kórházba szállítanák, ott biztos információkkal tudnak szolgálni. A következő 24 órában kiderül, hogyha esetleg valahol mégis csak van belső vérzés. Egy kisebb agyrázkódást szenvedett, a bordája megrepedt, szerencsére annak nem találtam nyomát, hogy a hasba rúgásnak komolyabb következményei lennének. Viszont egy elég nagy lila folt található a mellkasán és a hasán. Az egyéb sérüléseit elláttuk. Liam-nak leírtam, hogy milyen gyógyszerek és kenőcsök kellenek. Ha bármi probléma merül fel, hívjanak.

- Köszönjük doktor úr! Nagyon hálásak vagyunk. ~Hálálkodott anya. Amíg ők kikísérték az orvost és beszélgettek vele, addig én benyitottam Aletta-hoz.

- Szia. ~Dugtam be az ajtón fejem.

- Szia. ~Mosolyodott el.

- Bejöhetek?

- Persze, gyere. ~Beléptem és becsuktam magam után az ajtót.

- Hogy vagy? ~Érdeklődtem, miközben leültem mellé az ágyra.

- Fáj.

- Elhiszem. ~Mosolyodtam el keserűen.

- Köszönöm Harry. Köszönöm, hogy megmentettetek.

- Nem kell megköszönnöd, ez természetes. ~Fogtam meg kezét.

- Amúgy hol vagyok?

- A szobámban. ~Mosolyogtam.

- Ez a te szobád? ~Csodálkozott el.

- Igen?

- Liam azt mondta, hogy a nevelő szüleim nem sokára jönnek. Kérlek, segítesz felkelni? ~Nézett rám boci szemekkel.

- Miért akarsz felkelni?

- Elakarok készülni mire ideérnek, hogy ne kelljen rám várniuk.

- Szerintem Liam nem mondott el neked mindent. Nem mehetsz innen sehova! A sérüléseid komolyak is lehetnek, nem engedem, hogy elmenj innen.

Aletta szemszöge:

- De hát Harry. Ez a ti házatok, a te szobád, nincs itt keresnivalóm.

- Mi találtunk meg téged, mi hoztunk ide, köszönetképpen megteszi ha itt maradsz és hallgatsz rám.

- De Harry.

- Semmi de. Itt maradsz és pont. ~Erőszakossága kicsit meglepett.

- Ne haragudj. ~Rázta meg fejét.

- Csak nem akarom, hogy bajod essen.

- Attól nem lesz bajom, hogy haza megyek.

- Kérlek Aletta, maradj itt, csak pár napot.

- A szüleim biztos nem engednék.

- A szüleid miatt nem kell aggódnod, majd én megbeszélem velük. Kérlek Aletta.

- Rendben. ~Sóhajtottam majd mosolyra húztam ajkaimat.

- Köszönöm. ~Vigyorgott és lehajolva egy puszit nyomott az arcomra. Az ajtón kopogott valaki, Harry felállt, az illető belépet, azaz Anne és Gemma.

- Jajj életem. ~Sietett hozzám Anne és puszikkal halmozta el arcom.

- Annyira aggódtam. ~Ölelgetett.

- Jól ránk ijesztettél. ~Ölelt meg Gemma is, miután Anne elhúzódott.

- Minden rendben? Hogy érzed magad?

- Most már jól. ~Mosolyogtam.

- Drágám. Soha többet ne ijessz így rám. ~Borult nyakamba ismét nevelő anyám. 

***

- Itt is vagyok. ~Huppant le mellém Harry.

- Elmentek?

- Igen.

- Nem bánom. ~Mosolyodtam el, Harry mellettem felnevetett és megfogta egyik kezem.

- Hozok neked fel valami kajcsit, rendben?

- De ez olyan gáz, hogy te gondoskodsz rólam. ~Pirultam el.

- Nem tetszik?

- Azt nem mondtam. ~Vigyorodtam el.

- Na azért. Mindjárt jövök. ~Nyomott egy puszit homlokomra és eltűnt az ajtó mögött. Olyan aranyos. Kicsit feljebb húztam magamon a takarót, mert kezdtem fázni. Kopogtak az ajtón, Liam lépett be egy tálcával a kezében.

- Szia. Harry mondta, hogy vacsorát csinál neked, úgyhogy hoztam a gyógyszereket. Ide a papírra rá van írva, hogy miből mennyit kell bevenned. ~Tette le az éjjeliszekrényre a tálcát.

- Köszönöm. ~Mosolyogtam.

- Hogy vagy?

- Jól. Már nem annyira fáj.

- Hatott a gyógyszer. Ha vacsora után is beveszed őket, akkor nyugodt éjszakád lesz.

- Rendben, köszi Liam.

- Ha vacsoráztál, akkor utána most már pihenj. Mond meg Harry-nek, hogy fogja be a száját és hagyjon téged aludni. ~Kacsintott.

- Nem mondok neki ilyet. Jó, hogyha itt van.

- Nem bánom, de ne sokáig, mert szurit kapsz. ~Fenyegetett meg ujjaival, de szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly.

- Jujj. ~Ijedtem meg.

- Jó éjszakát Aletta!

- Jó éjt Liam! ~ Integetve elhagyta a szobát és nem sokkal később Harry váltotta fel.

- Na. Nagyra tátsd a szád.

- Micsoda? ~Nevettem.

- Áhhhh. Majd én megetetlek, na mond, hogy áhh.

- Dehogy mondom. Tudok enni egyedül is. ~Nevettem, mire lehervadt a mosoly az arcáról.

- Attól, hogy van pár sérülésed még megcsikizhetlek. ~Vigyorgott sunyin.

- Az kéne még. Na add ide azt a kanalat. ~Kaptam ki a kezéből.

- Add vissza. ~Csorta ki ujjaim közül.

- Héé. ~Háborodtam fel.

- Na áhhh.

- Neeem. ~Sikítottam mikor közeledett arcomhoz a kanállal.

- Naaa. ~Hisztizett. Arcom elfordítottam és kezemet szám elé szorítottam.

- Jól van. Ha harc hát legyen harc. ~Feltérdelt az ágyra és egyik lábát átvetette csípőmön. Fölém térdelt, vigyázva arra, hogy még véletlen se érjen hozzám. Óvatosan közelebb tette lábait, gyengén szorított csípőmnél.

- Szóval akkor. Áhhh. ~Indította felém a kanalat. Nem hajoltam el hanem hagytam, hogy megettesen.

- Ez az. Ügyes kislány. ~Simogatta meg a hajam.

- Ez mi? ~Ízlelgettem.

- Étel.

- Bővebben.

- Gyümölcsöket turmixoltam össze neked.

- Csecsemőnek nézel engem? ~Nevettem fel.

- És beszól. ~Rázta mosolyogva fejét.

- Nem szóltam be. ~Kacagtam.

- Na edd szépen. Nézz csak ide, itt repül a kis kevin, vagy galamb, vagy repülő, vagy mi az.
~Kavarodott bele. Kinevettem, mire arcomra kente a turmixot.

- Haaaa. ~Háborodtam fel.

- Megérdemelted. ~Nevetett.

- Jól van. Ezt megjegyeztem. ~Szűkítettem össze szemeimet.

- Ha megetted utána megbosszulhatod. ~Mosolygott. Szépen lassan, sokat nevetve, de elfogyasztottam az ételt Harry segítségével. A kanalat meg a tálkát, fölöttem áthajolva lerakta az éjjeliszekrényre, óvatosan a csípőmre ült, de súlyát nem helyezte rám.

- Na, meg volt a kajcsi, úgyhogy most jön a fürdés. ~Vigyorodott el.

- Ez egy jó ötlet. ~Helyeseltem.

- Gyere, megfürdetlek. ~Fogta meg kezeimet.

- Hülye vagy?! Nincs az a pénz. ~Nevettem fel.

- De van, na gyere csak. ~Állt fel és kezeibe véve a fürdőszobába cipelt.

- Neee. Idióta. ~Ütögettem mellkasát nevetve. Letett a mosdókagyló mellett lévő kis pultra.

- Várj meg itt, hozok pizsamát. El ne szaladj.

- Vicces vagy. ~Nyújtottam ki rá nyelvem. Most komolyan megakar fürdetni?