Első baki a sztoriban
Lábaimat lóbálva nézelődtem mikor Harry vissza jött. Letette mellém a pizsamát és rám nézve mosolyogni kezdett. Olyan gyönyörű mosolya van.
- Mi az? ~Vigyorogtam.
- Azon agyalok, hogy mit vegyek le rólad először? ~Vágott gondolkodó fejet.
- Micsoda? Tudod mikor. ~Felnevetett reakciómon és nyomott egy puszit arcomra.
- Kezdjük a felsővel. ~Vezette kezeit a ruhadarab aljához.
- Mész innen. ~Csaptam kezére. Nevetve megfordult és miután kiröhögte magát újra próbálkozott.
- Egyedül fürdök. ~Kiáltottam fel.
- Ha nem engeded, hogy levegyem, akkor lefoglak és úgy vetkőztetlek. ~Mosolygott ártatlanul.
- Hogyne. ~Horkantam fel kicsit sem nőiesen, megint nevetni kezdett.
- Gyorsan túl leszünk rajta. ~Legyintett.
- Nem.
- Oké, akkor a fehérnemű maradhat.
- Még szép, hogy maradhat. ~Hitetlenkedtem. Komolyan arra gondolt, hogy pucéran leszek előtte? Nem normális.
- Na nem alkudozunk tovább, nekem is had járjon már egy kis jó. Legalább a szemem hagyd élvezkedni.
- De ne rajtam. ~Csaptam a vállára. Vigyorogva elkapta csuklóimat és a hátam mögött egy kezével összefogta.
- Jól van. ~Mentem bele.
Elengedett és ujjaival újra felsőm aljához vándorolt. Lassan és óvatosan kezdte felfelé húzni. Zavarba éreztem magam. Szemei a fedetlen bőrömet pásztázták. Teljesen lehúzta rólam és letette a másik oldalamra. Tekintetét a hasamon ékeskedő fájó pontra irányította. Óvatosan leszálltam a pultról és a tükör felé fordulva megnéztem. Egy óriási lila folt. Kezemet hozzá érintettem, de felszisszenve elhúztam onnan. Harry pont a hátam mögött állt, közelebb sétált, és egyik kezével átfogta derekam.
- Majd elmúlik. ~Suttogta fülembe.
A tükörből szemeibe néztem. Elmosolyodott és kezeit lejjebb vezetve, a nadrágom övcsatjához nyúlt. Kezeit figyeltem, míg ő a tükörből reakciómat. Elmosolyodtam, ahogy óvatosan kipattintotta. Kigombolta, majd a cipzárt lehúzva maga felé fordított. Szemeimbe nézve, húzta le rólam a farmert. Óvatosan léptem ki belőle, a hasam szúrt egy kicsit, de nem szóltam róla Harry-nek, így is olyan óvatos. Kezeivel átölelt, amin kicsit meglepődtem, hátam simogatta. Mosollyal az arcomon bújtam hozzá, azonban szemeim kipattantak mikor kikapcsolta a melltartómat.
- Harry.
- Shh. Bízz bennem. ~Suttogott fülembe.
- Kapcsold vissza, kérlek. ~Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Egy szó nélkül vissza kapcsolta és eltolva magától, egy puszit nyomott arcomra, majd kezeibe kapva a tusoló alá cipelt. Lábaimra helyezett és nagy csodálkozásomra lekapta pólóját, amit nadrágja követett.
- Csak, hogy ne érezd magad egyedül. ~Villantott rám egy pimasz mosolyt és beállt mellém. Becsukta a zuhanyzófülke ajtaját, majd megnyitotta a vizet, amiből először hideg jött, úgyhogy felsikítottam.
- Ne haragudj. ~Nevetett.
- Ne haragudjak? Rám engedted a jéghideg vizet. ~Sipítottam.
- Nem hagyhattam ki.
- Hát nagyon rendes vagy. ~Sértődtem meg. A hasam egyre jobban szúrt. Harry egyik kezét a derekamra helyezte és tett egy lépést felém. A most már meleg vizet rám folyatta, nagyon jól esett a hideg után.
- Jól vagy? ~Simította egyik kezét arcomra.
- Persze. ~Mosolyodtam el halványan, ám egyre rosszabbul éreztem magam.
- Biztos? ~Tanulmányozta arcom.
- Igen. ~Bólintottam.
- Olyan az arcod, mintha fájdalmaid lennének.
- Jól vagyok. ~Néztem fel szemeibe.
Egy ideig farkasszemet néztünk, majd elfordította tekintetét és női tusfürdőt nyomott a kezébe. Újra rám pillantott, a tusfürdős kezét derekamra helyezte, óvatosan, lassan köröket írt le oldalamon. A lélegzetem egy pillanat alatt szaporább lett, amit ő is észre vett. Elpirulva fordultam el a másik irányba. Hallottam ahogy halkan kuncog, kezével hátamat simogatta. Jól esett, szinte masszírozott. Csukott szemmel élveztem kényeztetését, a levegő belém szorult, mikor szorosan mögém állt és kezét hasamra simította, vigyázva a lila foltra. Nyakamba szuszogott, amitől kirázott a hideg. Nem csak én vettem gyorsan a levegőt. Szinte alig érintette bőrömet a fájó résznél. Olyan aranyos, hogy ennyire törődik velem. Lábaimat átmosta elölről hátulról és maga felé fordítva, szemembe nézve, helyezte kezét mellkasomra. Féltem, hogy megérzi szívem heves dobogását. Közelebb hajolt ahogy kezeit mozgatta közvetlen melleim felett. Érintése után égett a bőröm ahogy elvette testemről. Beletúrt hosszú, göndör hajába, majd megnyalva ajkait, keze ismét derekamon végezte, onnan hátamra vándorolt, ahol egyre lejjebb és lejjebb haladt. Szép lassan, fenekemre simította őket és a szemembe nézve köröket írt le rajta. Elmosolyodott ami engem is mosolygásra késztetett. Keze a bugyim anyaga alá simult és meztelen fenekem simogatta. Ficánkolni kezdtem, ezért mosolyogva elvette onnan kezeit és lemosva rólam a tusfürdőt, karjaiba véve vissza vitt a szobába. Letett az ágya mellé és vissza ment egy törölközőért. Körém terítette és óvatosan átdörzsölte vele bőröm.
- Tessék. ~Adta kezembe pizsamámat.
- Köszönöm. ~Néztem fel szemeibe.
- Lemegyek pohárért meg vízért, hogy be tudd venni a gyógyszereid. Addig nyugodtan öltözz át. ~Kacsintott.
- Rendben. ~Megvártam míg kimegy a szobából, majd gyorsan levedlettem magamról nedves fehérneműimet és belebújtam a meleg pizsamába. Be kell vallanom, hogy kibaszott hideg van, ami eddig fel sem tűnt. Óvatosan befeküdtem az ágyba és nyakig betakaróztam. Hirtelen nagyon elálmosodtam, már majdnem elaludtam mikor nyílt az ajtó.
- El ne aludj. Még be kell venned a gyógyszereket. ~Ült le mellém egy pohárral a kezében. Felültem és megfogtam a poharat, egyenként a kezembe adogatta a gyógyszereket.
- Feküdj le. Bekenem a hasad.
- Mivel? ~Lepődtem meg.
- Van rá valamilyen kenőcs. ~Fogta meg a dobozt majd felolvasta a nevét és kiszedte belőle a tubust.
Nyomott az ujjára egy kicsit és felhúzta a pizsama felsőm. A lehető legóvatosabban ért hozzá a bőrömhöz és kezdte el bele masszírozni a kenőcsöt. Az elején kicsit fájt, de aztán elmúlt.
- Kész. ~Mosolygott.
- Köszönöm.
- Most már pihenj. Jó éjszakát! ~Nyomott puszit a homlokomra, felállt és az ajtó felé indult.
- Te hol alszol? ~Kérdeztem kicsit álmoskásan.
- A vendégszobába. Vagy esetleg akarod, hogy itt aludjak veled? ~Villantotta meg tökéletes vigyorát.
- Nem szeretnék egyedül lenni.
**
- Jó reggelt! ~Simított valaki végig arcomon. Lassan, fáradtan nyitottam ki szemeimet. Harry mosolyogva feküdt mellettem és kezén könyökölve simogatta arcom.
- Jó reggelt! ~Dünnyögtem rekedtesen.
- Hoztam reggelit. Sajnálom, hogy felkeltettelek, de muszáj pontosan betartanunk az orvos utasításait. Most már itt az ideje beszedni a gyógyszereket. ~Mosolygott. Nyöszörögve adtam tudtára nem tetszésemet. Kuncogva simogatott tovább.
- Nem akarom! ~Dünnyögtem reggeli, fáradt, rekedtes hangon.
- Pedig muszáj. ~Nyomott puszit arcomra.
- Ne.
- De.
- Ne.
- Na gyere. Utána pihenhetsz tovább. Liam úgy is leszidott az előbb.
- Mert? ~Néztem rá mosolyogva.
- Hogy tegnap az ő elmondása szerint, nem hagytalak pihenni, és megerőltető dolgokat csináltunk.
- Megerőltető?
- Fürdés.
- Fürödnöm sem szabad? ~Nevettem fel.
- De, csak nem úgy, ahogy tegnap. Minden kis részletről kioktatott, hogy mit, hogy csináljak. Szerintem nem sokára egy kézikönyvet is behoz, amiben összeírta mit lehet és hogyan. ~Vigyorgott.
Felnevettem, olyan aranyos volt.
- Na, most már úgy is felélénkültél, szóval gyere reggelizni.
- Üm. ~Csuktam be szemeimet.
- Na nem. ~Fogta meg kezeimet és felhúzott ülő pózba. Mögém ült, kezébe vette a kisszekrényen lévő tányért.
- Ugye nem akarsz megint megetetni?
- De. ~Bólintott.
- Nem. ~Zártam össze szorosan ajkaimat.
- Na mond, hogy ááá. ~A kanál tartalmát gyönyörű szépen az arcomra folyatta.
- Te szemét. ~Kiáltottam fel. Mögöttem hangos nevetésben tört ki, míg én megfordulva arcom a pólójába töröltem.
- Héé. ~Hagyta abba a röhögést.
- Ezt megérdemelted. ~Vettem ki kezéből a tányért.
- Add vissza. ~Kapott utána ami miatt majdnem kiömlött az ágyra.
***
- Na most, hogy anya kiment, mesélj. ~Nézett rám izgatottan Gem.
- Miről? ~Pirultam el, pedig még nem is célzott semmilyen pirulhatós dologra, mint például a fürdés.
- Hogyhogy itt maradtál és nem jöttél haza? ~Húzogatta szemöldökét.
- Mondhatni, hogy nem engedett haza. Azt mondta, hogy nem mehetek el, mert a sérüléseim komolyak is lehetnek. Kicsit erőszakos volt, ami meglepett.
- Hát igen Harry elég erőszakos típus. ~Sóhajtott fel.
- Ismered? ~Húztam fel döbbenten szemöldököm.
- Mi? Jah. Én? Öm. Nem, dehogy.
- Akkor miért beszéltél úgy, mintha pontosan tudnád milyen?
- Hát, mert. Izé. Mikor tegnap itt voltunk, akkor elég erőszakosnak tűnt.
- Gemma? Jól vagy?
- Persze. ~Mosolyodott el, kicsit sem bíztatóan. Tudom, hogy hazudik.
- Na de mesélj még. Mi volt mi után mi elmentünk? ~Terelte a témát.
- Hát...~Na most tuti pipacsvörös lett az arcom.
- Hozott fel kaját, aminél kisebb harcot vívtunk, mert ő akart megetetni, én meg egyedül akartam enni, de a végén ő győzött. Utána pedig..hát...fürödtünk.
- Mi? Már mint együtt fürödtetek? ~Gemma láthatóan kis híján lefordult a székről. Pirulva bólintottam, mire teljesen lefagyott.
- Pucérak voltatok?
- Mi? Gemma jesszus, dehogy.
- Már azt hittem. ~Kapott a szívéhez.
- Bár az igazság az az, hogy kicsatolta a melltartómat, csak megkértem, hogy kapcsolja vissza és hála istennek megtette.
- Mi? ~Szökött pár oktávval feljebb a hangja.
- Öm...magadtól vetkőztél? ~Válaszként megráztam a fejem.
- Na ez nekem mára sok. ~Fogta a fejét.
